A tegnap beiktatott új amerikai elnök első lépésként kezdeményezte a Guantánamóban fogvatartottak pereinek átmeneti felfüggesztését. Ez az európaszerte általános helyesléssel fogadott hír Németországban azonnal belpolitikai vitát eredményezett. Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter azon melegében nyílt levelet írt Obamának, amelyben üdvözli a lépést, egyben felajánlja, hogy Németország hajlandó befogadni azokat a foglyokat (vagy egy részüket), akik politikai okokból nem térhetnek vissza hazájukba. Ezt Wolfgang Schäuble belügyminiszter azonnal megtámadta arra hivatkozván, hogy kollégája itt egyértelműen túllépte hatáskörét. Steinmeier azzal levelez külföldön, akivel akar, de a befogadás nem a külügyi tárca, hanem a köztársasági vagy/és a tartományi belügyminiszterek asztala. Az ügyben azonnal szót kért még Sabine Leutheuser-Schnarrenberger helyettes frakcióvezető asszony, a Bundestag igazságügyi bizottságának szóvivője is, aki jogi szempontból világított rá, hogy egyrészről, ... illetve másrészről, valamint ugyanakkor, és ellenben, ..., végül hozzáfűzte, szerinte a kérdést igenis nyitottan kell kezelni.

Egyre nagyobb értetlenséggel hallgattam a híreket. Tudom, hogy itt nem magáról az ügyről és nem is személyes véleményekről van szó, hanem komoly választási kampányról, hisz a fent említett urak csak az aktuális, még hatalmon lévő koalícióban kollégák, amúgy inkább ellenfelek: a külügyminiszter az SPD kancellárjelöltje, a belügyminiszter a CDU „vezérkari tisztje”, a volt igazságügy miniszter hölgy pedig az FDP-frakció jogi szakértője. Tehát a megszólaltak ebben a kérdésben – is - pártpolitikai célokat követnek. Helyesebben érteni értem, csak dühöngök.

A bőbeszédű ex-miniszterasszony egyik mellékmondatából végre megtudtam egy számomra értelmezhető adatot: t.i. hogy kb. 240-250 érintettről van szó. Egy másik, a mindenkori döntés szempontjából releváns részlet pedig egy ujgúri származású quantánamói volt fogollyal folytatott interjúból derült ki.

Most itt egy hosszabb, de annál érdekesebb kitérő következik. Ez az úr elmesélte, hogy ő kereskedő és kb. 9-10 évvel ezelőtt indult el negyedmagával Ujguriából Nyugat felé szerencsét próbálni. Tette azt azért, mert a kínai rendőrség itt nem részletezendő kisebbségpolitikai okokból állandóan molesztálta őket. Afganisztánban jártak, amikor utólérte őket a történelem szele és megindult a „nájnilevön” következtében az amerikai támadás. Hogy-hogy nem, az afgán hadat viselő felek valamelyike elfogta, majd 5.000,- $/fő áron eladta őket az amerikaiaknak, akik terrorgyanúsként továbbították az ujgur kereskedőket Guantánamóba. (A történetnek ezen eleme kísértetiesen emlékeztet a Szovjet Hadsereg hadifogolyszerző módszereire, bár akkoriban nem fizettek a begyűjtött foglyokért senkinek.) Hősünk ott eleinte senkivel nem tudott kommunikálni, hisz sem arabul, sem angolul nem beszélt, és azt sem értette, hogyan és miért került ide. A többiekkel egyetlen közös pont a mohamedán vallás volt.

Szerencséjére néhány év alatt kiderült, hogy semmi köze a terrortámadáshoz, mindössze egy rossz pillanatban rossz helyen volt. Elengedték. De mivel haza nem mehetett, az USA pedig őt nem akarta, így – és most kapaszkodj meg – Albániába került. Merthogy az albán kormány felajánlotta segítségét Amerikának. Újgurunk saját bevallása szerint addig még csak nem is hallott Albániáról, de megnyugtatták, hogy az egy demokratikus európai ország, ahol fog kapni startsegítségként pénzt, majd lakást és munkát. A személyes sors további bonyolódásának leírását most itt mellőzöm.

Mindenesetre azt elmondta, hogy guantánamói tapasztalatai és ismeretei alapján a foglyok között max. nyolc terrorista van, de tüzetesebb vizsgálat után lehet, hogy csak öt. A többi ártatlanul ül ott. Ez tehát szintén egy szám, amivel lehet dolgozni.

Más információk szerint az amerikaiak maguk, ha rajtuk állna, kb. csak 50 főt engednének büntetlenül szélnek. Vegyük a kettő súlyozott átlagát – és főleg ezért meséltem el az előzményeket. Szóval mondjuk, hogy az öt üszkve nyolc inkább 30-40. Akkor kb. 200 ember ül ott ártatlanul. Ha most megint csak feltételezzük, hogy ezeknek a fele, minden további nélkül hazamehet, ha kiengedik, akkor már csak kb. 100 azaz egyszáz fő marad, akiknek szabadulásuk után bizonytalan a tartózkodási helye.

És ez az, amit nem értek! Végül is ezt az egész Guantanámót az amerikaiak találták ki és tartották fönn a leghevesebb nemzetközi ellenállás dacára. Akkor nem nekik kellene kikanalazni a levest, amit főztek? Különben az egész aránytalanul nevetséges! Mert ha még tömegekről, tíz- esetleg százezrekről lenne szó! De száz fő? Hát ugyan ne mondja nekem senki, hogy a félkontinensnyi amerikai birodalomnak, amely mindmáig a világ vezető gazdasági nagyhatalma, száz ember befogadása probléma?! Száz főt még Liechtenstein is le tudna nyelni! A másik, ami érthetetlen, hogy mi a csudának kell itt Németországnak stréber módon kéretlenül előrerohanva ajánlatokat tennie, mikor egyelőre még a kutya sem kérdezte?! A problémákkal akkor kell foglalkozni, amikor előállnak, mondta nagyapám. Egyelőre 120 napig csak ideiglenes felfüggesztés van, ill. egy elnöki javaslat erre.